Út a minták világába: mesés európai népviseletek

A népviseletek hozzátartoznak minden nemzet identitásához, bár manapság leginkább csak ünnepek alkalmával kerülnek elő ezek a különleges ruhadarabok. Nem érdemes azonban megfeledkezni róluk, hiszen nem minden nap láthatunk olyan színkavalkádot és változatos hímzéseket textílián, mint a hagyományos népviseleteken. Utazzunk el képzeletben néhány európai országba: cikkünkben bemutatunk 4 lenyűgöző népviseletet.

Németország és Ausztria

Német nyelvterületeken a férfiak körében az általános népi öltözet részét a kabát, a mellény és a nadrág adta, amit gyakran nadrágtartóval és övekkel színesítettek, emellett fejfedőnek gyakran zöld kalapot viseltek, melybe egy nagy tollat tűztek. A jellegzetes női szett, ami sokak számára ismerős lehet, a dirndli nevet viseli, és Bajorországban, valamint Tirolban terjedt el a 19. században. A népviselet egy mell alatti fűzőszerű ruhadarabból, díszes, fehér blúzból, szoknyából és kötényből állt, két utóbbi többnyire élénk színekben pompázik. Rendszerint megkülönböztethetünk téli és nyári dirndlit: előbbire jellemző, hogy vastagabb, sötétebb színű anyagból készült, és hosszú ujjú inggel viselték, míg a nyári ing rövid ujjú és lengébb stílusú. Egy női szett komoly anyagi befektetést jelentett, ugyanis a dirndli számos esetben selyem felhasználásával és kézi hímzéssel készült. A viselet további érdekessége, hogy később olyannyira beépült a hétköznapi divatba, hogy leegyszerűsített stílusban még ruházati webshopok is forgalmazzák.

Szívesen elutazna valamelyik népviselet származási helyére? Indulás előtt kössön utasbiztosítást online a Netrisk.hu-n!

Bulgária

A bolgár népviseletet a változatosság jellemezte a 19-20. században, ugyanis többféle viselet is jelen volt a hétköznapokban. Ekkor a nők körében gyakori volt az úgynevezett kétágyas kötényruha viselése, amelynek a két kötény mellett egy díszes, hímzésekkel és fodrokkal teli ing is a részét képezte. Az egyágyas kötényruha ennél egyszerűbb szett, melyen kevesebb színt használtak és geometriai elemekkel díszítették. A szaja típusú ruha egy tunika, amit leggyakrabban fehér, fekete vagy kék színben készítettek gyapjúból vagy pamutból, a vörös árnyalatban készült szajáról pedig úgy gondolták, hogy megvédi viselőjét a gonosztól. Ez a ruha később a modern bolgár divatba is beágyazta magát. A férfiak belodresna nevű viselete fehér anyagból készült, ingből, nadrágból és egy poncsószerű felsőrészből állt, amit a felhajtókán és az ujjakon javarészt hímzett, színes díszítéssel raktak körbe, a nadrágot pedig egy vörös övvel dobták fel. A 19. század közepétől fekete gyapjúból készítették a férfi ruházatot, ekkor a nadrágot széles szabású és fekete hímzéssel díszítették, míg a külső ruházat egyenes szabású, derékig érő volt, az övet pedig változatlan formában hagyták meg.

Skócia

Ha a skót népviseletre gondolunk, a semmivel sem összetéveszthető, térdig érő kockás szoknya jut eszünkbe, amit a férfiak viselnek. Ez a ruhadarab – más néven kilt – általában gyapjúszövetből készült, és a 16. században vált széles körben elterjedté. A férfiak manapság már csak ünnepek alkalmával öltik magukra a szoknyát, de korábban a katonai egyenruha részeként is viselték, mivel akadálymentes mozgást biztosított, a hidegben takaróként is funkcionált, a terepmintás darabok pedig még a rejtőzködést is segítették. A hagyományos skót szoknyán nincsenek zsebek, így a viselőjüknek kiegészítőre van szükségük, ha magukkal akarnak vinni valamit: ezt a funkciót szolgálta a sporran, ami egy díszes, bőrből vagy állati prémből készült erszény. További elmaradhatatlan kiegészítő a térdig érő zokni, ami szintén gyapjúból készült. Felül a férfiak általában fehér inggel párosították a szoknyát, a szerelést pedig egy fekete kabáttal tették teljessé. Ezzel szemben a skót női viselet kevésbé ismert: a hölgyek gyakran öltöttek magukra Aboyne-ruhát, ami díszes mellényből, dekoratív blúzból, kockás szoknyából, időnként alsószoknyából és kötényből állt.

Magyarország

A gyönyörű népviseletek közül természetesen a hazaiak sem maradhatnak ki: Magyarországon tájegységenként négy népviseletet különböztetünk meg, ezek a dunántúli, a felföldi, az alföldi és az erdélyi. A legnagyobb öltözködésbeli különbségek az egyes társadalmi rétegek között voltak megfigyelhetők, de a különböző ruhadarabok kifejezték például a nők korát és családi állapotát is. A ma ismert díszes népviseletek a 19. század második felében terjedtek el hazánkban, és a piros, fekete és fehér szín dominanciája érvényesült a textildarabokon. A hazai viseletek közül az egyik legmeghatározóbb a matyóké, ami a Mezőkövesd környékén élő népcsoporthoz köthető. A népviseletre jellemző, hogy mind a férfi, mind a női ruházat gazdagon díszített, tipikus motívuma a matyó rózsa. A férfiak bő ujjú ingét horgolás és hímzés ékesítette, alul bő, rojtos nadrágot hordtak, kötényük is bővelkedett a hímzésekben, kalapjukat félretolva hordták, és selyemből vagy bársonyból készült nyakravalót hordtak. A hideg ellen szűrt, egy kabáthoz hasonló felsőruhát viseltek, ez a ruhadarab egész életükben végigkísérte őket. A nők testhezálló blúzt, harang alakú szoknyát és kúp alakú főkötőt viseltek, az alsószoknyákra pedig több réteg fodrot is varrtak, így tánc közben szinte hullámzott az anyag. Elöl kötény takarta a szoknyát, hidegben pedig ködmönt viseltek, ami ugyanúgy életre szóló ruhadarab volt, mint a férfiaknál a szűr.